Sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy a huszonegyedik században egy EU-s tagország fővárosában emberek rá vannak kényszerítve, hogy múlt századi körülmények között éljenek, és tegyék mindezt sokan önhibájukon kívül. Úgy tűnik van egy felsőbb "hatalom", aki/ami előre eltervezte ezen emberek, családok sorsát, és nem szán nekik jobb életet. Ez természetesen nem az ezotériáról vagy vallásról szól. Jelen esetben ez a felsőbb "hatalom" nem más, mint a soroksári képviselő-testület. Távol álljon tőlem a személyeskedés, ezért nem kívánok neveket említeni, épp ezért kollektívan a képviselő-testületről fogok beszélni.

Találóbb lenne így feltüntetni a térképeken:

Olybá tűnik, hogy a képviselő-testület tagjai (tisztelet a kivételnek) jelen térkép szerint "Sorok" kerülethez tartoznak és tudomást sem vesznek a szomszédos XXIV.-ik "SÁR" kerületben élő szomszédaikról, pedig valamikor egy kerületként működött Soroksár. /Természetesen ez jogilag ma sincs másként, csak ezt a felsőbb hatalmak elfelejtik!/ Soroksár külső területein élő embereknek a mai napig nélkülözniük kell a törődést, az egészségük védelmét, és kénytelenek emberekhez méltatlan módon élni mindennapjaikat.

A probléma...

Hosszú évekre nyúlik vissza a probléma gyökere. Soroksáron a Házikert utca egy határt képez. Ez választja el a kulturált körülményeket az élhetetlenektől. Ettől az utcától a Bilk logisztikai központ irányába gyakorlatilag bármelyik utcán tovább haladva ugyanis az ide tévedő kíváncsi szempár időutazáson vehet részt. Gödrökkel tarkított, porral borított földutak, ameddig csak a szem ellát. Senki meg sem lepődne azon, ha lovaskocsikkal találkozna szembe, de erre nincs esély. Ugyanis ezekben az utcákban is huszonegyedik századi emberek, kisgyermekes családok élnek, csak éppen korabeli körülmények közé vannak kényszerítve. Nyáron, száraz időben az erre elhaladó autók, még ha lassan is közlekednek, olyan mérhetetlen mennyiségű port kavarnak fel, ami teljes egészében meggátolja, hogy ablakot nyissanak, szellőztessenek. Az ingatlanok értéke a folyamatos porterhelésből következő nagyobb igénybevétel következtében folyamatosan csökkennek. Gyermekeink nem tudnak még az udvaron sem játszani anélkül, hogy ne kelljen a belélegzett portól szenvedniük. Lényegesen gyakrabban kínozza őket légúti megbetegedés. Esős időben mindenki boldog (lenne), hiszen nincs por! Valóban, az nincs, de van helyette sár. Nem csak kis kellemetlenséget okozó sár, hanem a kocsit alvázig elnyelni képes sár! Jó időben mosás után ha valaki túl optimista, kiteszi a ruhákat az udvarra száradni. Aztán száradás után azonnal teszi vissza a mosógépbe, hiszen addigra már ellepte a por.

Lenne megoldás...

Az lenne, csak épp pénz nincs, dobja vissza a labdát a képviselő testület. Illetve pénz van, csak mi azt bizony nem érdemeljük meg! Hogy miért? Egyszerű a válasz: képmutatásból. Nagyon érdekes módon a kerület központi részeiben történő fejlesztésekre, építkezésekre mindig van pénz, azt meg kell szavazni. Akik pedig voltak olyan balgák, hogy Soroksár nyugodtabb részére költöztek, fulladjanak bele a porba, ők kitaszítottak. Ezeket a központi részen lévő beruházásokat nyugodt szívvel hívhatjuk presztízs-beruházásoknak, hiszen azok is, mivel fontosságuk, szükségességük, az egyéb, nagyobb súlyú problémák ismeretében igencsak megkérdőjelezhetők. Olyan beruházások ezek, amelyek csupán azt a célt szolgálják, hogy az Önkormányzat minél jobb fényben tüntethesse fel magát. Hiszen ha valaki hivatalos ügyből kifolyólag ide látogat, a központi részt fogja látni, ami szép, nem tagadom. De a perem részt senki nem látja! Ekkor a képviselő-testület elégedetten megveregeti a saját vállát, hiszen Soroksár szép, gazdag, folyamatosan fejlődik. Ez viszont nem igazság, hanem nyers képmutatás!

Információk, amiket nem tudok (még) sem megerősíteni, sem cáfolni, azok vannak. És természetesen fel is háborítanak. Félreértés ne essék, nem sajnálom senkitől azt, amit a képviselő-testület érte tesz, csak úgy gondolom, hogy aránytalanul fejlődik a központi rész, míg az érintett utcákban (a csatornázást leszámítva /ott is volt néhány 10 év lemaradás/) 20 éve nem történ érdemi fejlesztés. Nem hinném, hogy mindig minden előrébb való, mint az itt élő emberek életkörülményei.

Két évvel korábban olyan ígéretet kaptunk, hogy lesz aszfalt, amint a csatornázás befejeződik a nevezett utcákban. Jelenthetjük, hogy a csatorna több, mint egy éve kész, aszfaltról pedig álmodnunk sem szabad. Helyette inkább kapunk a Nagyboldogasszony Templom mögötti térre egy minimum 480 millió forintba kerülő teljes térfelújítást. Nem sajnálom senkitől, de úgy gondolom nem ez a legfontosabb. Egy utca aszfaltozása 150 millió forint. Ebből a pénzből három utca aszfaltozása megvalósulhatna. De kérem mi nem érdemeljük meg! De azért, hogy megnyugtassanak minket több tízmillió forint ablakon történő kidobálása által javítgatják az utcáinkat. A legutolsó átgondolatlan ötlet alapján az utakból 20, néhol 40 cm-es mélységig kiemelik a földet, tört betont döngölnek le, és a tetejét leszórják murvával. Halló!!! A legnagyobb gond a por!!! A murva nem porzik? Dehogynem, ezt a képviselő-testület is tudja. De ez szürke murva, ezáltal akkor most szürke színű portól fogunk megfulladni! A megoldás az aszfalt. Tudjuk mi is, és a testület is. Annyi csupán a különbség, hogy mi szeretnénk is, hogy legyen, ők viszont nem. Fontosabb, hogy felesleges dolgok támogatására, építésére, felújítására herdálják el a pénzünket. Igen a mi pénzünket (is). Hiszen példának okáért mi is ugyanannyi súlyadót fizetünk, mint az aszfaltos utcákban lakó földijeink, csak mi nem kapunk olyan körülményeket, mint ők.

Zárszó...

Bejegyzésem végén tisztelettel felkérném a soroksári képviselő-testületet, hogy azonnali hatállyal hagyjanak fel a negatív diszkriminációval, és mindenféle mellébeszélés és ígérgetés helyett tettekkel tegyenek tanúbizonyságot afelől, hogy tisztában vannak azzal, miszerint élnek emberek az ő általuk lakott utcáktól távolabb is, akikkel ugyanúgy törődnek, mint saját magukkal. Hiszen jelen esetben úgy kezelik a problémáinkat, mint Petőfi Sándor hőse, Pató Pál Úr! "Ej, ráérünk arra még!"

Legvégül pedig egy másik vers idézet Petőfi Sándortól, ami úgy gondolom stílusosan vág ide, és az itt élők gondolatait nagy valószívűséggel hűen tükrözi:

"Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad..."